A digitális technológia terjedése napjaink egyik legjelentősebb társadalmi folyamata, amelynek hatása már a bölcsődés korosztály esetében is érzékelhető. A kutatásunk kiindulópontját képező gyakorlati tapasztalataink rámutattak arra, hogy a 0–3 éves gyermekek digitális eszközhasználata egyre sürgetőbb szakmai és társadalmi figyelmet igénylő, összetett és sokrétű jelenség. Jelen kutatás célja az volt, hogy feltárja az Újbudai Bölcsődei Intézményekbe járó gyermekek digitális eszközhasználatához kapcsolódó szülői tapasztalatokat, nézeteket és attitűdöket, valamint a kisgyermeknevelők bölcsődéinkbe járó gyermekek digitális eszközhasználatával kapcsolatosan szerzett szakmai tapasztalatait és meglátásait.

Az eredmények összességében arra irányítják a figyelmet, hogy a bölcsőde sajátos, digitális ingerektől mentes közege kiemelt jelentőséggel bír a kisgyermekek fejlődése szempontjából, valamint, hogy a kisgyermeknevelők pedagógiai szerepvállalása kulcsfontosságú a szülők szemléletformálásában és támogatásában a digitális eszközhasználattal kapcsolatban.

A bölcsőde, mint digitális eszközöktől mentes környezet a digitális ingerek teljes kizárásával olyan hatást gyakorol a gyermekekre, ahol megnyugodhat az idegrendszer, kiegyensúlyozottabbá válhat a kisgyermek és a szülők számára is érezhetővé válik, hogy a gyermekek digitális eszközök nélkül is jól érzik magukat. A kisgyermekek olyan környezetet tapasztalhatnak meg, ahol a figyelem, a kapcsolódás, a gondozás személyes jelenléten, testi kontaktuson és közös élményeken alapul. A bölcsőde egy szünetet jelent, kikapcsolást (kikapcsolódást) biztosít a digitális térből. Olyan alternatív tapasztalatokat biztosít a gyermekek számára, ahol a kapcsolódás, a játék, a szabályozás eszközök nélkül történik. A gyermekek számára itt lehetőség nyílik megtapasztalni a felnőttek osztatlan figyelmét és a felnőtteket digitális eszközhasználat nélkül. A kisgyermeknevelők elmondják, hogy a kisgyermekek élvezik és keresik az analóg történéseket: a valódi tárgyak felfedezését, a mesélt mesét, a testi jelenlétet, a figyelmet és a kapcsolódást. Úgy tűnik nem „digitális lényként” születünk, hanem kapcsolatra hangoltan. A gyermekek szükséglete még mindig a valós, élő, emberi interakció.

Az a tapasztalatunk a kisgyermeknevelőkkel való beszélgetés nyomán, hogy a digitális eszközhasználat kérdése a bölcsődéskorú gyermekek esetében már nem csupán azt jelenti, hogy mit, mikor és mennyit fogyasszanak a digitális tartalmakból. A hangsúly egyre inkább arra a szülői jelenlétre tevődik át, amely a digitális térrel átszőtt mindennapokban formálódik. A szülő eszközhasználati szokásai, a digitális térben való „benne élése”, úgy tűnik, közvetlenül befolyásolja a gyermek számára érzékelhető szülői jelenlét minőségét. A jövőbeni szülőkkel való gondolkodás fókuszában a saját digitális szokások, a jelenlét és a figyelem kérdései lehetnek.

A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Gyermeknevelés Tudományos Folyóiratban olvasható: https://ojs.elte.hu/gyermekneveles/article/view/12722/10745